Mire jó a modellek sedkártyája?

   A sedkártya, angolul sedcard, setcard vagy comp card, a modellszakmában gyakorlatilag olyan, mint egy névjegykártya: A5-ös formátumban szerepel rajta az ügynökség elérhetősége, a modell neve, körméretei (mell, derék, csípő), ruha- és lábmérete, szem- és hajszíne. A '60-as években eredetileg composite cardnak hívták és eggyel nagyobb méretű volt, majd az 1970-es években a kártyák egyik gyártója, Sebastian Sed védette le sedkártyaként a fogalmat.

 

   Bár a kártya designja minden ügynökségnél eltér, külföldön pedig külön csináltatnak új stílusú kártyákat a szezononként változó show packagekbe, azt általánosan el lehet mondani, hogy két oldalból áll. Az elsőn egy portrét látsz, hátul pedig egy vagy több képet, amin egész alakban vagy akár több oldaláról látszik a modell. Ha a kártya mégis egyoldalas, akkor is kell, hogy legyen rajta egy közeli és egy teljes alakos kép.

 

   Ha már a castingoknál tartunk, a kártya kinézete után magát a célját is érdemes tisztáznunk. A sedkártyával, mint névjegykártyával és a modellkönyvvel, mint önéletrajzzal jelennek meg a modellek a válogatásokon, legyen szó egy külföldi ügynökséggel való találkozásról vagy arról, amikor bemutatóra vagy magazinhoz keresnek modellt. A kártyának mindig fizikai, nyomtatott formájában kell ott lapulnia a modellek táskájában, különösen külföldön, ahol a divathét alatt akár 20-30 kártyát is ott hagyhatnak a castingokon. A modellkönyvet régen szintén nyomtatott formájában kellett magukkal hordaniuk, ma már elegendő, ha iPaden vagy tableten mutatják meg az ügynökség oldalára precíz sorrendben feltöltött képeket, vagyis az online modellkönyvüket. A kártya nem csak azért fontos, mert minden lényeges információt tartalmaz, ugyanis ez az, ami alapján emlékezni fognak az adott modellre és ami alapján kiválasztásra kerülnek. A válogató vezetői gyakran jegyzetelnek is ezekre a kártyákra.

 

   Azt, hogy ez a névjegy milyen képekből áll pontosan, az határozza meg, hogy hol tart a karrierjében a modell. Lehet, hogy csak az ügynökségen készített natúr polaroidokat teszik rá, vagy a tesztfotózás legjobb képeit, de az is lehet, hogy például egy Vogue divatanyagot vagy címlapot. Itt jön képbe a fotósok munkája, hiszen az új modelleknek szüksége van képanyagra ahhoz, hogy felkerülhessen az ügynökség honlapjára és lehessen sedkártyát csináltatni neki, amivel castingokon is részt tud venni. A modell első igazi sedkártyáján tehát mindig tesztfotók vannak az ügynökség megrendelésére, olyanok, amiket a Teszt modell fotó menüpont alatt is megtalálsz az oldalamon.

 

   Hogy jobban el tudd képzelni, egy pédát is hoztam Szikszai Johanna modellkönyvéből, a spanyol ügynökségétől, azokkal a fotókkal, amelyet legutóbbi fotózásunk során készítettem róla a stúdióban:

 

view-management-johanna-szikszai.jpg

   Biztos felmerül benned a kérdés, hogy most, hogy egyre jobban az online kommunikáció felé haladunk, mi van akkor, ha mégsem lehetséges a személyes casting. Ilyenkor a sedkártya digitális változatát használják az ügynökségek, belinkelve mellé az online modellkönyvet. Ebben az esetben szükség van casting videó és friss polaroidok csatolására is.

 

   Végül az egész folyamat körbeér a fotósnál, hiszen lehet, hogy akinek az első tesztfotóját készítettem, később besétál egy magazin castingra, amin modellt keresünk vagy küldi el a kártyáját az ügynökség, amikor saját divatanyaghoz keresek modellt, így lehet, hogy a saját képeim alapján fogok modellt választani egy új fotósorozathoz.

 

>> A Szikszai Johanna fotózás teljes anyaga <<