A csúf igazság a divatfotózásról

A divatfotózás a fényképészet egyik legcsábítóbb területe. Vonzónak tűnik együtt dolgozni a legmenőbb és legdivatosabb emberekkel. Én is ezen a területen dolgozom, és csak egyet mondhatok: ami nem öl meg, az megerősít.

A divatfotózás egy olyan fotóműfaj, amely a ruhák vagy más divatcikkek bemutatására fókuszál. Azt mondják, a mágneses erejéhez képest elég sivárnak, üresnek tűnik. Ami annak idején azért jött létre, hogy a márkáknak teret adjon megmutatni a termékeiket, az az elmúlt 50 évben saját galaxissá nőtte ki magát, amely egy új nap, a szezonális divat körül forog, a csillagai pedig a stylistok, divattervezők, divatmárkák, fodrászok, sminkmesterek és nyilvánvalóan a modellek. Ma már nincs divatfotózás stáb nélkül. Ez ugyanis egy olyan csapatmunka, amelyben a világítás beállításánál sokkal fontosabb, hogy a fotósnak jó kapcsolata legyen a stábbal. 

A divatfotós karrierhez nagyon sok dologra lesz szükséged. Először is, ha igazán a részese akarsz lenni ennek a világnak nem árt, ha a divatfővárosok valamelyikében - New Yorkban, Párizsban vagy Milánóban - élsz, olyan helyen, ahol a divat születik és ahol kapcsolatokat építhetsz. Hogy elkerüld a divatházak és divatmagazin szerkesztőségek előtt álló hosszú sorokat, türelemre vagy kapcsolatokra lesz szükséged (jó, ha mindkettőből sok van, hacsak nem tervezed egy pár emberöltőre lefagyasztatni magad.) Ez a szakma megköveteli, hogy a kedvenc ételed a tészta legyen, mivel valószínűleg nagyon sokáig nem fogsz jelentős pénzt kapni a munkádért. Rengeteg önuralomra is szükséged lesz, mivel gyakran primadonnákkal kell együtt dolgoznod. Végezetül pedig sok akaratot és kreativitást igényel egy felismerhető portfólió felépítése.

Csak hogy tudd mire számíthatsz, íme néhány tény a valóságból:


Pénzügyek

Gyakran hallom a többi fotóstól, hogy mennyire kártékony az, hogy a képkészítők ingyen dolgoznak. A divatszerkesztői világban ingyen dolgozni azonban teljesen normális. Ott kell lenned, ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek. Nem lesz elég, ha csak addig dolgoznál ingyen, amíg felépíted a neved, vagy amíg találsz valamit, ami anyagilag vagy morálisan igazolna téged. A dolog ennél tovább megy: néha te fizetsz azért, hogy dolgozhass. Nevetségesen hangzik? Igen. És mégis ez a bevett gyakorlat. Néhány szerkesztő fizet a fotósnak munkadíjat, néhány fedezi a költségeidet (ez már nagyon jónak számít), néhány viszont egyáltalán nem fizet semmit, és a fotózás és az utómunka minden költségét rád terhelik. Nyilván mert a karriered kezdetekor a ranglétra legalján állsz. Furcsamód mégis amikor a fotós fizetést kap, gyakran érzi azt, hogy a munkáját korlátok közé zárják. Nem választhatja ki a stílust, a modellt, és gyakran még a stábot sem. A stylist vagy a divatszerkesztő lesz az ügyfeled, még akkor is, ha csak zsebpénzt fizet.

Kétféleképpen juthatsz ki ebből a helyzetből. Vagy sztár fotóssá válsz, aki elé az emberek vörös szőnyeget terítenek, vagy még a fotózás előtt lefekteted a szabályokat. Ha úgy érzed, nem kapsz elegendő szabadságot, mérlegeld, mennyire éri meg neked az adott magazinban megjelenned. Ha a karriered szempontjából nem olyan fontos, menj el, és soha többé ne nézz vissza!

A legviccesebb dolog a divatiparban az, hogy ugyan úgy tűnik, hogy rengeteg pénz van benne, de csak akkor juthat sok a te zsebedbe is, ha sokat ér a neved. Az ügyfelek ritkán fizetnek időben, néhány ügyfél pedig hajlamos egyáltalán nem fizetni. Sajnos az ügynökök és ügynökségek sem mindig megbízhatóak. Az én ügynököm például lelépett a pénzemmel, és lelépett még Franciaországból is. Az ilyen esetekben sajnos nincs lehetőség jogi lépésekre. Szerintem ő most valahol egy pálmafa alatt margaritát kortyol, miközben én vooodoot tanulok.

img3798web.jpg

 

Munkahelyi etika

Volt olyan időszak, amikor a divatfotósok nem engedték meg a gyakornokaiknak, asszisztenseiknek vagy egyáltalán bárkinek, akinek nem volt fontos feladata, hogy jelen legyenek a fotózáson. Ezt a paranoiás viselkedést azzal magyarázták, hogy annak idején, amikor a fotósok még filmekkel dolgoztak, a fények beállításait az aláírásuknak tekintették. Nem akarták, hogy a fénytechnikai titkaikat mások ellopják. Manapság a retusálás miatt a fénytechnika már nem olyan fontos, de óvakodj az ötlettolvajoktól!

Egyszer egy akkor frissen induló párizsi márkának dolgoztam. Én készítettem az első két katalógusukat, és a képeim végül 50%-kal megemelték az eladásaikat. Minden alkalommal, amikor szerződést kötöttem velük, nagyon kedvező fényképészeti és utómunkálati árakat ajánlottam nekik. Még megtanítottam nekik azt is, hogy mire van szükségük, hogy a saját fényképeik egy hatékony marketing kampányban is érdekesek legyenek. Amikor rájöttem, hogy annak alapján választják ki a képeket, hogy hogyan néz ki rajtuk a ruha, nem pedig az alapján, hogy maga a kép hogyan sikerült, megpróbáltam meggyőzni őket, hogy készítsenek egy look bookot, amelyben bemutatják a következő kollekciójukat. Alacsony költségvetéssel készítettem el a képeket, hogy nagyobb szabadságom legyen a reklámképekben.

A harmadik kollekciójuknál felhasználták az összes ötletemet a világítással és a helyszínnel kapcsolatban is, de egy másik fotóst kértek fel. Egy hétig feküdtem az ágyban és Haagen-Dazs fagyival vigasztaltam magam. Fiatal és idealista voltam. Azt hittem, megmutattam nekik, hogy jószándékú vagyok, és egy őszinte munkakapcsolatot építettünk ki. Tévedtem. Ne számíts arra, hogy a boldog ügyfél visszatér hozzád! Értékeld, amikor így történik! Talán örülnek, hogy veled dolgozhatnak, de attól még változásokat akarnak. Ne add oda nekik ingyen a kreatív ötleteidet, arra gondolva, hogy ez egy jó eszköz lehet, hogy megtartsd őket! Add meg az ügyfélnek amiért fizetett (mosolyogva!), de csak azt (szintén mosollyal az arcodon, mikor nemet mondasz!) Nincs más módja annak, hogy tiszteljenek.

Találkozhatsz olyan publikációkkal is, amelyek úgy elrontják a beállításaidat, elrendezéseidet, hogy már nem is leszel biztos abban, hogy a képeket valóban te készítetted-e, de az is megtörténhet, hogy elfelejtenek szólni, hogy megvágták a történeted és soha nem jelenik meg a nyomtatott magazinban, de néha még pdf-ben sem. Láttam már ilyet. Első alkalommal sokkoló, de a másodiknál már nem. Addigra ugyanis már Te is vastagabb bőrt növesztesz.  

 

img2866web.jpg


Dráma a stábban

A divatfotózás az együttműködő munkafolyamatokon alapul, ugyanis a stábod a titkos fegyvered. Időbe telik, amíg megtalálod azokat az embereket, akikre számíthatsz a technikai elképzeléseid megvalósításában, akikkel közösek a céljaitok, és akikkel magánemberként is kedvelitek egymást. Amikor megtalálod őket, minden egyes fotózásnál magad mellett akarod tudni őket, különösképpen, ha a karrieretek is együtt fejlődött. Ez könnyűvé és szórakoztatóvá teszi a dolgokat. Néha az ütköző időbeosztás teszi lehetetlenné, néha a politika. A stylistok, a fodrászok és sminkesek ezen a területen sokkal többet dolgoznak a fotósoknál, ami kevesebb érdeklődést és türelmet eredményez. Könnyű, laza napokat akarnak. Munka közben a stylistok gyakran a fodrászokra vagy sminkesekre akaszkodnak, mert olyan barátokat akarnak, akikkel pletykálkodhatnak várakozás közben. A kapcsolattartó ügyfelek ugyanezt fogják tenni. Azok a csapattagok, akikre ekkora nyomást gyakorolnak, hajlamosak túllépni a szerepüket, és irányítani kezdik a modellt, a fotózást vagy kommentálni kezdik a beállításaidat. Ez rendkívül idegesítő szokás, ilyenkor nagy önuralomra van szükséged. Egy bizonyos pontig. Ha ugyanis hagyod, hogy egyszer túllépjenek a határon, máskor is megteszik majd. Légy diplomatikus, de ügyelj arra, hogy megkapják a megfelelő üzenetet. Néha egy nagy metaforikus ribi-pofonra van szükség, hogy tiszteljék a fotózást. Mindezt persze mosolyogva!

Előfordulhat, hogy mindent jól csinálsz, a csapatod mégsem passzol össze. A fodrász utálja a sminkmestert, így addig szabotálják egymást a munkában, amíg a végeredmény úgy néz ki, mint egy panda, akit éppen áramütés ért. Közben a stylist nem azt a ruhát hozza, amit kértél (Éééédesem, azt hittem, sokkal modernebb lesz!), vagy a modellügynökség elfelejett szólni, hogy a modell tegnap levágatta a haját, és el kell mennie két órával korábban, hogy elérje a vonatot, és a művészeti vezető csak ebéd után jelenik meg, majd úgy dönt, hogy inkább kint legyen a fotózás, mert a beltéri az annyira 2009-es. Dióhéjban: ilyen egy szar nap. És te azt kérded magadtól, mégis minek kezdtél megint divatfotózni?

Ez a fordulópont. Vagy megbarátkozol ezzel az őrülettel, vagy más területre evezel. Végül, ha úgy döntesz, hogy szögre akasztod a divatfotós karriered, még mindig lesz néhány emlékezetes történeted, amelyet elsüthetsz különböző társasági eseményeken. A humor minden lehetlennek tűnő helyzetben életmentő. Én mindig gyakorlom.

 

 

Anna Dabrowsky "The Ugly Truth About Fashion Photography" cikke alapján magyarra fordítva

Az eredeti cikk itt érhető el: https://fstoppers.com/fashion/ugly-truth-about-fashion-photography-102891